Egy régi, jól ismert sütemény. A gyerekek találkoztak vele valahol újra, és addig rágták a fülemet, hogy most ez lett a vasárnapi desszert.
Finom egyébként és nagyon mutatós, gyerekzsúrokon biztos telitalálat, csak kicsit sok vele a macera, ezért ritkán szánom rá magam, hogy nekifogjak.
Hozzávalók
35 dkg liszt
15 dkg porcukor
1/2 csomag sütőpor
10 dkg vaj
1-1,2 dl tej
A töltelékhez
40-50 ml tej
3 evőkanál sárgabaracklekvár
1 kávéskanál rumaroma
1 teáskanál kakaópor
2-3 teáskanál porcukor
A díszítéshez
vérnarancs-aroma
zöld mandulaaroma
porcukor
mentalevél
A száraz hozzávalókat a vajjal elmorzsoljuk, majd annyi tejet adunk hozzá, hogy összeálljon a tészta.
Alaposan átgyúrjuk, és diónyi gombócokat formázunk belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatunk.
180 fokos sütőben megsütjük őket. Vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert kemény lesz a tészta!
Ha kihűltek a sütigolyók, a lapos oldaluk felől kikaparjuk a belsejüket.
Az így kapott morzsához adjuk a lekvárt, a rumaromát, a porcukrot, a kakaót és a tejet. Elkeverjük, és ha túl keménynek találjuk, még pluszban adunk hozzá tejet.
A masszát visszatöltjük a kivájt gombócokba és kettőt-kettőt összeragasztunk. Egyik oldalukat vérnarancs-, a másikat pedig mandulaaromába mártjuk, majd porcukorba forgatjuk őket.
Mentalevéllel díszítjük.
4 megjegyzés:
Szia Citromhab!
Gyonyoruek a barackjaid!
En is nagyon reg keszitettem. Azt hiszem meglepem majd a csaladomat a szulinapomra vele.
Szia! ILDIKO
Ildkó, köszönöm szépen!
Boldog szülinapot előre is:-)
A vidéki esküvők állandó szereplője. Nagyon finom már kóstoltam én is. Kissé macerás, de megéri!
Régen valóban a vidéki esküvők sztárja volt ez a süti, de most már ott is inkább étteremben rendezik, és egyre ritkábban találkozhatunk vele:-)
Megjegyzés küldése