Hihetetlen gyorsasággal szaladt el ez a hét, újra itthon vagyunk.
Bár, alapvetően gasztroblognak nevezném az oldalamat, most mégsem tudom kihagyni, hogy pár képet ne tegyek fel, annyira gyönyörű volt ez a hely.
Nem voltunk még itt ezelőtt, kíváncsian vártam, milyen lesz és mondhatom, első pillantásra beleszerettem, biztos, hogy még visszatérünk.
Csodás táj, kedves emberek, finom ételek ( különösen a levesek ), nagyon jól felszerelt és jó minőségű sípálya, ami bármelyik osztrák pályával simán felveheti a versenyt, ez Lengyelország.
Egyetlen apró negatívum, a kommunikáció. Male Ciche-n ( magyarul Kis Csendes ) senki, de szó szerint senki nem beszél semmilyen idegen nyelvet, csakis a lengyelt, így hiába beszélünk a férjemmel angolul és németül, maradt a mutogatás illetve a papír, ceruza.
Ez eleinte zavart és furcsálltam is, hiszen rengeteg a turista, de mivel nagyon kedvesek és segítőkészek egyébként a helyiek, gyorsan túlléptem ezen.
Szerencsére baleset nélkül megúsztuk ezt az évet is, kivételesen még a felvonóból sem estem ki, ami egyébként rendszeres szokásom:-), szóval minden nagyon rendben volt.
És a képek, néhány megjegyzéssel:
Ha Lengyelország, akkor lovas szán, ami este igazán hangulatos, akkor fáklyákkal van kivilágítva.
A Magas Tátra északi oldala.
Szép, hosszú és széles pálya.
Ugyanaz, csak a felvonóból fotózva.
A legkisebb síbajnok. A három fiú közül most csak egy tartott velünk, a nagynak ( 17 éves ) idén nem volt kedve, az ikerpár másik tagja pedig, aki elszánt focista, nagy komolyan közölte, hogy nem kockáztatja a karrierjét egy esetleges lábtöréssel:-).
Itt még minden teljes karácsonyi díszben pompázik.
Hazafelé...:-(
6 megjegyzés:
Gyönyörű helyen voltatok!Elhiszem, hogy visszakívánkozol!:-)
Csodaszép téli tájképek. Most már megértem hogy miért szereted a telet is. Ha nekem is lenne alkalmam ilyen mese szép tájra el jutni, szivesen mennék...de csak bennt csucsorognák a kályha mellett, és az ablakon keresztül nézném a havas tájat.
Köszi hogy megosztottad ezeket a gyönyörü képeket!
Lengyelország engem is megfertőzött!!! :) Alig várom, hogy a Picik kicsit nagyobbak legyenek és újra mehessünk! Nem csak télen érdemes ellátogatni, és mindenfélét meg kell kóstolni! Nekem a személyes kedvencem az oscypek (juh sajt) és a pirog (ezer változata van, nálam is van fent egy: http://azenszakacskonyvem.blogspot.com/2009/10/gombas-hussal-toltott-pirog.html), bár a pacallevestől a hideg rázott, de tényleg nagyon jó a konyhájuk! :)
Kedves Citromhab!Kicsit irigyeltelek,mikor a múltkori bejegyzésednél írtad,hogy hol vagytok.Mi mindig jan.közepén szoktunk menni,igaz Ausztriába(nekünk az van a legközelebb).Óriási élmény,én csak azóta szeretem a havat,mióta jártam a hegyekben.Most,hogy látom is már nem kicsit irigyellek.Bár tervezünk pár napos kiruccanást márciusra,de ez attól függ,hogy a kisasszony akkor is ilyen jó kislány lesz-e mint most.Köszi,hogy feltetted a képeket,jó őket nézegetni.
Most pedig nekiugrok a buktádnak,azért kukkantottam be...
Irigy :))))
Csodás lehetett
Nelli, igen, csodás volt:-)
Elizabeth, hidd el ilyen helyen úgysem tudnád megállni, hogy ki ne menj sétálgatni és kívülről gyönyörködj a tájban:-)
Mesi, biztos vagyok benne, hogy Lengyelország nyáron is nagyon szép, tervezek is egy nyári látogatást. A konyhájuk tényleg nagyon jó, ahogy írtam is, nekem a levesek ( különösen a kaporleves ) ízlettek nagyon. Az egyik fő ok, amiért sajnáltam, hogy nem lehetett velük kommunikálni, az volt, hogy nem tudtam recepteket kérni:-)
Pirogot én is szoktam készíteni, főleg krumplis-juhtúrós töltelékkel, ez a gyerekek kedvence, de a tiédet is ki fogom próbálni:-)
Tálaló, Ausztria is épp ilyen szép, voltunk már ott is párszor. A havas hegyek és fenyők engem is mindig lenyűgöznek, olyan, mintha valami mesevilágban járnánk.
Remélem, idén is sikerül kijutnotok, pár nap alatt az ember hihetetlenül fel tud töltődni ilyen helyeken.
A buktához pedig jó étvágyat, azóta már biztosan elkészült:-))
Bianka, nagyon szép volt:-)
Megjegyzés küldése