2010. november 16.

Savanyúleves




Anyukám receptje alapján készült leves, a mustártól és az égetett cukortól határozottan pikáns íze van.

Hozzávalók 4 literhez

800 g sertésszív, -vese, -nyelv vegyesen
2 szál petrezselyemgyökér
2 szál sárgarépa
2-3 babérlevél

1 nagyobb krumpli
1 csapott evőkanál cukor
1 evőkanál mustár
3 evőkanál tejföl
50 ml olaj
2 evőkanál liszt
1 kávéskanál pirospaprika


A belsőséget megtisztítjuk, leöblítjük és kockákra vágjuk. A vesék közepéből a belső, fehér részt teljesen eltávolítjuk. Annyi vízben, ami ellepi felforraljuk, lassú tűzön pár percig főzzük, majd leöntjük a főzőlevet és leöblítjük.
Hideg vízben, mint a húslevest, odatesszük főni, és ha felforr, a képződött habot leszedjük a tetejéről. Sóval, babérlevéllel ízesítjük és kb. másfél órát főzzük.
Beletesszük a karikára vágott petrezselyemgyökeret, a sárgarépát, majd az utolsó 15 percben a kockára vágott krumplit is.
Ha a belsőség puhára főtt, egy kisebb edényben a cukrot aranysárgára pirítjuk, felengedjük forró levessel és visszaöntjük a fazékba.
Az olajjal és a liszttel paprikás rántást készítünk, ezzel kicsit besűrítjük a levest. Végül a mustárral és a tejföllel ízesítjük és összeforraljuk.

2 megjegyzés:

Erinacea írta...

Nagyon szeretem a savanyúleveseket, mentettem a recepted!

Foodafok írta...

Rokonoknál, disznóvágáskor a női szakasz feladata, hogy abaléből ugyan ilyen savanyú levest főzzenek. Valami csodálatos ez a leves. Főleg, miután a pálinka és a sok kóstolgatás után a gyomor igen le van terhelve. Na, ez a leves a gyógyszer.